2013. április 13., szombat

felvillan, elalszik

Tudom, hogy nagyon kínos nem írni a beszámoló második részét, de tényleg elkapott valami, ill. most valami olyan fázisban vagyunk, hogy a vírus el kíván kapni, én viszont cselesen elhajolok előle, így mindig csak valami szélemet éri - ezért jó a nagy kiterjedés, valamit biztosan elér.  Mindenesetre nem tudom, hoyg ez még a befelé vagy már a kifelé haladás, de hogy nem jó, az biztos.

Hogy senki kétségbe ne essen, annyit azért felvillantok, hogy a szállásadónővel már oly intim beszélgetésbe is keveredtünk, hoyg elárultam neki, miszerint én minden reggel megkérem a férjem, hoyg legyen szíves dugja már be nekem és Zé minden reggel be is dugja nekem. Mindezt pironkodás nélkül meséltem, mert már ilyen viszonyban vagyunk, na. (aki tudja a megfejtést vagy van tippje, az vissza ne fogja magát)
Meg olyan is történt, ami csak jóbarátokkal, hogy engem ott lehánytak, kérem és csak vihogtunk rajta. Egyik esetben sem álltam alkohol befolyása alatt, ezt azért fontos adalékinfó.
Szóval, hoyg legyen némi flash a weekend-ről, a többit a vírusirtás után.


2013. április 10., szerda

vagy-vagy

Most vagy bekaptam valami vírust, vagy teljes kimerültség vett rajtam erőt, vagy aszpirin kell, vagy pálinka. Nem bírom tartani a kezem a billentyűzeten sem.

szóval I.

Én speciel a  mai napig nehezen hiszem el, hogy mi jelentkeztünk a bécsi vásárra, az, hogy ténylegesen ott voltunk, sokkal elfogadhatóbb számomra, meg az olyan valóságos, hiszen rengeteget dolgoztam rá, korán keltem, későn feküdtem, utaztunk és ott voltunk, tehát van mögötte fizikai teljesítmény, míg az, hogy vettem a bátorságot és jelentkeztem, az megfoghattlan.
Na, mindegy is, ott voltunk, ez a lényeg.

Simán felkeltem 4-kor, mondjuk, nem esett jól, de önmagamhoz képest elég gyorsan függőlegesben voltam, hogy aztán az autópályára rátérve a határig (2 kávéval) villámgyorsan visszaaludjak. Ja, nem én vezettem.
Bécset (meg úgy fél Ausztriát) elég jól ismerjük, elég könnyen odataláltunk, ahová kellett, bár ebben én nem voltam partner, én csak a helyeket ismerem,  az odavezető utat nem. Az biztosan a jobb agyféltekében van.

Arra a részletességre, hogy kipakoltunk és akkor azt mondták, hogy ... ne számítson senki, kipakolni Bécsben pont olyan, mint Pesten,na jó, jobban izgultam, bár fene sem tudja, én ebben profi vagyok, bárhol, bármikor tudok izgulni, csak szóljatok, hogy kell.
Ugyebár két napos volt a vásár és szombaton is rengetegen voltak, tehát az az előzetes (általános) aggodalom, hogy eldugott, nehezen megközelíthető  helyen van, ez nem vált be, rengeteg érdeklődő jött, akik még vásároltak is. Tényleg sokat vásároltak, a szombat nagyon pörgős nap volt, így aztán nem is fáztunk,  pedig nem volt ám fűtés. Viszont a mosdóban meleg víz folyt a csapból. Ja, mert egy csarnok volt, egy szép nagy hangár,. egykori péküzem.

Na, rövidebben és összefogottabban: profi volt a szervezés, minden pontosan úgy történt, ahoyg megírták, minden működött és minden úgy működött, ahogy előre jelezték. Kb. 100 árus volt ebben a jó nagy térben, semmi zsúfoltság, semmi nyomor, kényelmesen körbe lehetett sétálni babakocsival, kutyával, bármivel.Mivel jól áttekinthető volt a tér, senki nem került rossz helyre, mindenkihez oda lehetett jutni, mindenkihez oda is mentek. Én tartottam tőle, hogy mivel vasárnap minden zárva van Ausztriában, akkor  a második nap hogy alakul, hogy otthon maradnak, ahogy szoktak vagy örülnek, hogy végre valami nyitva van és jönnek? Mindkettő és egyik sem, ugyanis vasárnap is sokan voltak, de kevesebben vásároltak,  nem nálam, hanem általában, nem tudom, inkább program volt, semmint vásárlási lehetőség. De azért ez a nap is megfelelt egy wampnak, szóval, nem volt rossz, csak az előző nap meg szuperkirályságos volt, ugye.:)


A szállásról meg fogok írni egy külön posztot,egyrészt,  mert megérdemli, másrészt meg van egy csomó kisnyulas, cukrosdiós fényképünk,  meg azért is, mert elképesztően fáradt vagyok, a kezem alig bírom mozgatni a laptopon, de jó is lenne három napot ágyban tölteni. Biztosan öregszem, de nehezen regenerálódom.

2013. április 9., kedd

ma is takarít, meg holnap is. és utána is.

Itt éltünk?? Ebben a koszban? hát de már most komolyan. Az még csak hagyján, hogy most mosok ablakot, nem húsvét előtt, de az, hogy még egy takarítónőt sem mernék beengedni a házba, az azért nagyon csúnya. Félő, hogy kifordulna, szóval, előbb ki kellene takarítanom ahhoz, hogy betegye a lábát, ez ezért elképesztő.

Beszámoló ennek fényében holnapra tolódik.

on the board again

Lesz itt nemsokára beszámoló, de a hazatérés első sokkhatása az volt (jöttünk egy tiszta lakásból), hogy az nem lehet, hogy ilyen koszban élünk hagytuk a  házat