2011. január 15., szombat

Ha az életemet

kellene jellemeznem egy általam kiválasztható mozzanattal, komolyan fontolóra venném, nem azt a rendkívül átgondolt vásárlást kellene-e megemlítenem, amikor is életem első business trip-jéről értesülvén elmentem.... pizsamát venni. Mert az egy brüsszeli meeting során nélkülözhetetlen.
Azért van még néhány hasonló cselekedetem, de miután mind ilyen jól fejlett racionalitásról tanúskodik, maradok ennél. Ez vagyok én.
(és ti?)

Nem kellene váratlanul

érnie, hogy ha ezt a táskát viselvén megkérdezik tőlem, én vagyok-e akkor a Zazálea.
De egy egymilliós városban? Váratlan mégis. Váratlan öröm.

Olyan ez a

könyv, mint egy világtérkép (de legalább Európa), a kiteregethető változatú, újabb és újabb oldalakat hajtok ki, újabb és újabb utak (szereplők) futnak egymásba, s hol vagyok már a kiindulóponttól, nem is tudom, pedig vissza-visszatérek oda, csak éppen egyre jobban megpakolva, ami árnyaltabbá teszi a kezdeteket is, a sok hajtogatástól egyes oldalak elszakadoznak, esetleg leválnak a többiektől, el is tűnnek, mégis ott lógnak még valahogy, belefonódva az európai történelembe, földrajzba, politikába. Néha, persze, eltévedek a könyvben, ennyi út, ennyi élet, ennyi sors, ki hinné ezt a gazdagságot, én biztosan nem, szűk látókörű vagyok, szűk a térben, az időben. Az a legborzasztóbb, ha szegénynek látom magam, pedig gazdag vagyok.

2011. január 14., péntek

Az egy négyzetméterre

eső kismamák számát tekintve ( függetlenül, hogy kívül avagy belül hordozzák a babát)  az IKEA dobogós.
 

2011. január 13., csütörtök

Lila érzelem

A pénztárca már készen volt régebben, de olybá tűnik, most a szettek korát élem, ami nem jelenti azt, hogy külön-külön elérhetetlenek. Már a Meskán, s a web-shop-ban is.

Tulajdonképpen

nekem elég lenne egyetlen gombóc fonal is, mert ahányszor én elkezdek valamit, s ahányszor lebontom, vagy az elején, de sokszor a végén, ahhoz nem kell ennyi rengeteg gombolyag, hogy lace, meg fingering, meg zöld és kék, de sárga is, minek, egyetlen jól megválasztott gombóc,  én lehetek a modern Pénelopé.

2011. január 12., szerda

Treasury

Közben egy másik Treasury-ba is bekerültem, a leszbi pártól kettővel balra, másfél nap alatt kétszer, ígérem, nem fogom ezt minden alkalommal leírni, csak még új a dolog.
Arról pedig nem is szólva, hogy annak örülnék igazán, ha valaki vásárolna is majd, mert lassan én leszek az Etsy Legtöbbször Treasury-ba került Asszonya, Kitől Még Nem Vásárolt Senki.

Ezekkel a fémcsatokkal

úgy jártam, hogy rengeteg van belőlük, mert úgy alakult... ami azonban akkor hasznosnak tűnt , sőt, egyenesen kihagyhatatlannak (mármint felvásárolni egy fél Dexion-Salgó mennyiségűt, elcipelni magammal a város legalább három, egymástól jelentős távolságra lévő pontjaira, ekkora tételnél éreztem a távolságot, nem kaptam meg mint üveggolyót, nem), az itthon már kevésbé, ugyanis egy része nem nyílik, egy másik (szintén releváns) része baromi nehezen, a maradék az, amivel magam is elbánok, remek vásár volt, mondanom ne kelljen.

A használható típusból született most ez a kettő, mert aki neszesszert kapott (korábban), kapjon (végre) pénztárcát is.
Egyszer nekem is lesz saját táskám (ja, az már van, csak nem kedvelem), saját pénztárcám, saját mindenem. Egyszer.

Nagy bátortalanságban

kezdtem neki az Etsy-nek hétfőn, tegnap pedig egy hölgy treasury-t készítvén, engem is beválogatott. A kis öröm is öröm, nemdebár?

Monday I opened my shop on Etsy (it's funny or not) and yesterday I got a mail from her because she had hand-picked products to the treasury and my purse was one of them. It's small delight but ... after all, it's delight, isnt?

Adni

A madaraknak eleséget, a cicának tiszta almot, a gyereknek zsebpénzt, a férjnek vasalt inget, a léleknek táplálékot, a szellemnek kihívást, a testnek sanyargatást, az asztalra ebédet, a leveshez sót,  a céloknak bátorságot, az emlékeknek teret, a kérdésekre választ, a hitnek odaszánást, a bűnösnek kegyelmet, hadseregnek katonát, békének hadtestet, a koldusnak aprópénzt, ellenőrnek bérletet, civileknek 1 %-ot,
mindenkinek figyelmet,

magamnak türelmet.

2011. január 11., kedd

After eight (táska),

ez a neve, most mondta, bocs.

Most már úgy látom,


hogy jobban néz ki, ha a levélmotívum egyszínű textilen van, mégsem bánom, annyira tetszik a csokoládébarna textilbőr és ez a különleges textil párosítása. A táska érdekessége, hogy az elején is van egy cipzáros zseb, így ami fontos,  kéznél lehet. Cipzárral záródik, belül a szokásos kétrekeszes zseb, miegymás.
Részletek itt és itt. :o)

Levél levél hátán, de főleg a neszesszereken

Most a leveleken van a sor, most karcsúak, most csak néhányan vannak, most neszesszereken, most akciósan is elérhetőek, de nemcsak, tehát itt és itt.

A kedvencem...




2011. január 10., hétfő

Először is,

 

hogy biztos kézzel nyúltam  a x forintos műbőrök között az egyetlen 3x értékűhöz, s bár nem láttam rajta semmit, ami ezt alátámasztaná, sőt, indokolni az eladók sem tudták, de elfogadtam, abban a szerepemben mást nem is tehettem.
Másodszor, hogy eljátszogattam vele, visszatettem (mit tettem!, dobtam, talán még hátra is ugrottam , mikor az árat meghallottam), visszamentem érte, végül kértem 40 cm-et, ezzel a vettem is-meg nem is változatot teljesítettem.
Harmadszor, hogy van ez a nagyon szép mogyoróbarna textilem, mely a mályvás rózsaszínnel remek páros és kigondoltam, hogy cipzáros zsebe is legyen elől, de levelek is és hogy ez nekem szívöröm, azt az is mutatja, hogy a színházba is nehezen indultam el tegnap este, persze, mert akkor még nem volt bélése, mert ott kezdődött el a ménkűség, melynek során 3 órát töltöttem a bélés bevarrásával.
Negyedszer, hogy ez vastag anyag, tudom én, de varrtam én már ilyenből, volt belőle piros is, kék is, mit mondjak  még, nem akarhatta a gép mégsem.

Végül, hogy szót ne pazaroljunk a pedig igen jó lett mégis-re, mutatom a baklövést, nem szívesen dicsekszem vele, rossz az nekem, de az igazsághoz (hogyan lett nekem hozzám nem illő színű táskám) hozzátartozik.


(gondoltam én, hogy kis testi hibásként, meg nyereményként, de nem tűnt jó megoldásnak mégsem, kínos lenne, nem akarom)

Megmondom,

édesem, mi a baj, megmondom. Az, hogy nem szeretem a tanulópénzt.

Ajánló

Én azt mondom, ezt nézzétek meg. :o)


2011. január 9., vasárnap

Az ékes példája annak,

hogy előrelátás (tervezés és józan megfontolás) tekintetében van némi hiátusom, az, hogy miután a Little Leaves kendőt félretettem arra az időre, amikor birtokomban lesz a rövidített sorok kötésének tudománya, elkezdtem a Lutea shawl-t, mely újfent short row-val zárul, igaz, az még nagyon messze van, ez lehet mentség, esetleg.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Weöres Sándor: A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.