2010. szeptember 24., péntek

Lassítás

Leonard Cohen-nel töltöm a napom, az ő ritmusa belesimul az enyémbe, éppen nagyon jó ez most, ha már ZM-nek (üzleti) tárgyalásra kellett mennie. Azt hiszem, neki rosszabb, még koncentrálnia is kell.
Nekem nem, én lehetek lassú, magamból fakadóan, és kivételesen még csak nem is irritál, megcsinálhatom a rég halogatott dolgokat, pl. megvarrhatom a búzatasakok huzatjait. Érdekes, az egy évvel ezelőttiek sokáig nem kellettek senkinek, tartogattam őket, végül kaptak színes huzatot, kizárólag a praktikusság okán, így nemcsak elkapkodták, de meg is szerették. A mostaniakra már eleve tervben volt, ma szépen, lassan, komótosan elkészültek.

Van babaméret is, mit tudom én, minek, csak.

És a könyvjelzők is előkerültek, jó színesek, puhák, gyerekesek.


És kinyomtattam néhány más típusú könyvjelzőt is, hogy emlékezzen rám a vásárló, ha éppen akar.


Csak a lábamnál, ott nem fekszik senki.


2010. szeptember 23., csütörtök

Erre gondolok, erre

Áprily Lajos: A finálé

Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér,
s mint csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér.

Ha harmat-hűssel ér az este, fázom,
nem melegít az elzúgott tusa,
s ha támadok, az ugrást elhibázom,
mint Akela, a dzsungel farkasa.

Csak csöndre várok és komor követre,
s barlang-homályba visszaroskadok,
míg zeng az erdő, s forró ütközetre,
rohannak, boldog, ifjú farkasok.







Az én kutyám

Életelixírt kértem életem egyetlen, 14 éves kutyájának, de az orvos altatóinjekciót javasolt.

Éjszakai termés / Last night

Ezeknek az összegörgethető cerkatartóknak nem én vagyok a tudora, soha nem készítettem még, nem tudom a csínját-bínját, hogy mikor, mit és hová varrok, mekkora méretben készüljön, az pedig már tényleg a nehezített feltételekhez tartozik, hogy az egyik fiús legyen, elszöszmötöltem az üzletben, mire egy fiús (vagy annak gondolt) textilt kiválasztottam. Megrendelés, persze, de mire megvarrtam, megszerettem, így van ez jól.

These pencil roll doesn't belong to my profil I haven't sewed it but one of my regular costumers asked me to sew them for her children. I am not a professional sewer so it was difficult enough to find out the pattern but the biggest challenge was a suitable fabric for boys. I have 3 daughters so it took some time to find this fabric I hope it's good for boys. (?)


Egyébként a tegnap délután-este-éjjel az összehajtogatás jegyében telt el, az összehengerített ceruzatartók mellé belefért még egy összehajtható bevásárlótáska is, majd ezek után magamat is összehajtogattam, ágyamba lefeküdtem, könyvemet előbb ki-, majd összehajtottam, s elaludtam.

The last night was long enough so I could sew an other shopping-bag in purple so you can see this night was for the collapsible things. :o)



2010. szeptember 22., szerda

Vásár lészen / Fair

Hogy az miért van, hogy mindig vásár előtt jutnak eszembe régi dolgok, ahelyett, hogy a jól bevált, rutinosan készíthető termékeket gyártanám, csak nyomnám a gép alá, lelketlenül és gátlástalanul. Ehelyett az van, hogy eszembe jutott ez a malom, meg hogy remek móka volt és most kell, de inkább azonnal , sem méret nincs már meg, sem semmi, de hosszú még az éjszaka. A másnap (ma) meg annál is hosszabb(nak tűnik).
Kettőt készítettem, elviszem a vásárba egy harmadikkal együtt, Hídünnepre megyünk szombaton, hát kivel mással, mint Brigivel, tényleg lehet futni is, de fut a fene, az új élet ott (még) nem tart.

I am too tired to try to translate the text the most important thing: I am taking part in a fair this Saturday, in Esztergom with Brigi together. This nine men's morris is prepared for the fair.



A könyvekről

A könyvekkel pedig úgy vagyok, hogy mindent kezdet egy kalandtúra első lépése, nem tudni, hogy az Antarktiszra megyek vagy Aggtelekre, fel kell készülni mindenre, nyitottnak kell lenni mindenre, sosem tudhatom, mi vár rám, s kik jönnek velem, ezzel szemben a bentlét, bár még mindig lehet kalandos és izgalmas (reméljük), de mégis biztonságot ad, mert akkor már benne vagyok, fészekmeleg érzésem van.
Az elején azonban semmi nem biztos, éppen nem, mert térben-időben lehetek bárhol, a szervezők belepottyantottak egy olyan közegbe, amiben nem ismerem ki magam, mert attól, hogy 21. század és Budapest, attól még mozoghatok én idegenként, mint ahogyan érezhetem magam otthon a 19. századi Párizsban is, ez azonban idő kérdése. Nem ismerem a résztvevőket (nem szereplők), persze, aggatok rájuk bizonyos jelzőket, meg ruhákat, tisztul a kép, de nem ismerem a viszonyokat sem, az egyébként korán tisztázódó, egyértelműeket sem, de főképpen nem az életben is bonyolult, láthatatlan szálakat, nekem kell felfejtenem. S miközben ezeket boncolgatom, mert úgy van az, ahogy Kányádi mondja, hogy "belül történt, mi megesett", közben kristályosodik ki bennem maga a történet.
Mire ide eljutok és kezdek tisztán látni, s a (magam által kijelölt) helyére tenni embereket, érzelmeket, jellemeket, mire a belső vetítés éles és tiszta és szélesvásznú lesz, mire kialakul bennem a bentlét, a jelenlét, addigra már nagyon jól érzem magam, ki sem akarok szállni, s kezdem kétségbeesetten nézni a hátralévő lapok számát, tessék még írni, tessék még továbbgondolni, reggelre megszaporítani, tisztelt író úr.
És mikor végére érek mégiscsak, mert író úr pontot tett a végére, akkor bennem még dolgozik, nem akarok én még a kalandtúrából kilépni, ismerem ezt a közeget, mi vagyok én, könnyűvérű nőcske, aki ugrál egyik lapról a másikba, egyik történetből a másikba, sehol nyomot nem hagyva, sehol nyomot magára nem véve.

És akkor ott kacsintgat a következő kalandtúra.
Valahogy így vagyunk mi ketten.

2010. szeptember 21., kedd

Ugyebár

Szívesen felkiáltanék a tetőn dolgozóknak, hogy Magasabbra a tetőt, ácsok!, de félek, megrettennének, hogy félreértették, s mégsem csak javításról, hanem a tetőtér beépítéséről volt szó. Egyébként meg Salinger-ről.

Új élet/ New life


Ma (megint) új(abb) életet kezdünk a barátosnémmal, el is megyek tornázni hozzá, s hogy utána lesz-e erőm a kezemet felemelni, minden további bejegyzés ennek függvénye. :o(
From now on we begin (again) a ne(wer) life together with my female friend so I am going to her to do gymnastics. Every further post depends on my muscle strain. :o(

2010. szeptember 20., hétfő

Bactusunk / Bactus scarf

De őszintén, kötöm ezt a kendőt, egyrészt, mert a listámon van legalább egy éve, másrészt illeszkedem a Bactus-hullámba, viszont egy kicsit unalmas, amit mondhatok könnyűnek, egyszerű, de látványosnak, pihentetőnek, kikapcsolódásra alkalmasnak, kezdőknek valónak, és még ki tudja, minek.
A fonal tapogatását, ujjaimon való átszűrését ellenben meg nem unom.

In the evenings I knit a scarf called Bactus which has been planned for a while now it's time to bring it into effect. It's a bit boring for me but you are right: it's easy for beginner, restful, spectacular, suitable for leisure... as I have mentioned: boring. :o(
But every activity with the yarn ... I can't lose my interest in it. :o)

2010. szeptember 19., vasárnap

Szókincsbővülés

Az a jó, ha az embernek kamaszgyerekei vannak, hogy bővül(het) a szókincse. Mert például a deréktájon lévő vastagodás, melyet a nadrágszíj szorosra húzásával növelhetünk (s mely nincs összefüggésben az életkorral), függetlenül annak eredeti méretétől, de egyenesen arányosan a vizuális látvány okozta károsodással, szóval ennek neve már réges rég nem úszógumi, de még csak nem is háj, hanem a sokkal eufemisztikusabb muffintető.
Vagy ezt már mindenki tudta, csak én nem? Óh, jaj, lemaradtam.


(Az viszont megnyugtató, hogy a Google képkeresője még a klasszikus értelmezésben hisz.)

Új generáció / New generation


Hogy varrtam egy újabb leveles neszesszert, meg vásárra készülök, az nem nagy újdonság, de a fonalfestés legújabb generációja, az nekem még friss szerelem.
Valószínűleg eladásra kerül, de még csak egyetlen zsenge van, mely mondat azt (is) sugallja, tervben van a többi is. :o)

I have sewed a pouch with leaves again and I am preparing for the next fair but they aren't too interesting things. Contrarily the new generation of my yarn-dying... it's love, I guess. This one is the first swallow but other ones will be dyed and sold.



Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.


Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.


Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.